Rövid magyarázat (definíció)
Tanító, nevelő vagy magántanár; történeti és választékos megnevezés.
Eredet (etimológia)
A latin praeceptor („tanító, oktató”) szóból, amely a praecipere („előír, oktat”) igével függ össze.
Kategória (szakterület, témakör)
Neveléstörténet, iskolatörténet, régi köznyelv.
Részletesebb magyarázat
A preceptor lehetett gyermek mellé fogadott házitanító vagy intézményben tanító személy. Régi kollégiumi szóhasználatban olyan diákot is jelölhetett, aki fiatalabb tanulókat oktatott vagy készített fel. A megnevezés pontos feladatköre korszakonként és intézményenként változott. Mai szövegben általában a tanító, nevelő vagy magántanár szó világosabb; történeti leírásban azonban az eredeti tisztségnevet is indokolt megőrizni.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Tanító, nevelő, házitanító, magántanár; az adott szereptől függően.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Nincs közvetlen antonimája; szereppárja a tanítvány.
Példamondatok
- A család preceptort fogadott a gyermekek mellé.
- A kollégium preceptora a fiatalabb diákok tanulását segítette.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Régi iskolai iratokban, életrajzokban és neveléstörténeti munkákban.
Kapcsolódó szavak
Praeceptor, tanítvány, pedagógus, kollégium.
