Rövid magyarázat (definíció)
Vélt, feltételezett vagy valósnak tartott, de nem feltétlenül igazolt.
Eredet (etimológia)
A késő latin putativus („vélt”) szóból, a putare („gondol, vél”) igéből.
Kategória (szakterület, témakör)
Jog, biológia, választékos szaknyelv.
Részletesebb magyarázat
A putatív jelző arra utal, hogy valamit az adott személy vagy a kutatás jelenlegi állása alapján annak tartanak. Biológiában például egy fehérje feltételezett funkcióját jelölheti. Jogi szövegben vélelmezett vagy tévesen fennállónak hitt helyzetre utalhat, de a pontos jogkövetkezményt nem a szó önmagában határozza meg. A feltételezett nem jelent feltétlenül hamisat.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Vélt, feltételezett, vélelmezett; szakterülettől függően.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Igazolt, bizonyított, tényleges; az adott ellentét szerint.
Példamondatok
- A kutatók a gén putatív szerepét vizsgálták.
- A tanulmány egy putatív jogosultság kérdését elemezte.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Jogi és természettudományos megfogalmazásokban.
Kapcsolódó szavak
Vélelem, hipotézis, feltételezés, igazolás.
