renunciálás: lemondás valamely jogról, igényről vagy tisztségről; a renunciál ige cselekvésneve.
A szó eredete
A latin eredetű renunciál igéből magyar -ás képzővel alakult. Latin előzménye a renuntiare: bejelent, visszamond, lemond.
Kategória
Régies hivatali és választékos nyelv.
Részletes magyarázat
A renunciálás azt a cselekvést jelöli, amikor valaki kifejezi, hogy valamire nem tart tovább igényt, vagy egy tisztséget nem kíván betölteni. Régi forrásban formális nyilatkozatra is utalhat. Nem szükségképpen kényszerű lemondás, és nem azonos a más által elrendelt elbocsátással. Mai magyar szövegben rendszerint a lemondás szó használatos helyette.
Szinonimák
Lemondás, renunciáció, visszamondás.
Antonimák
Vállalás, igény fenntartása, joghoz ragaszkodás.
Példamondatok
- A levél a tisztségről való renunciálást közli.
- A renunciálás okát külön feljegyzés ismerteti.
- A történész összevetette a kinevezés és a renunciálás dátumát.
Használati területek
Történeti iratok, régebbi egyházi és hivatali szövegek értelmezésében.
Kapcsolódó szavak
Renunciál, renunciáció, lemondás, visszalépés.