Rövid magyarázat (definíció)
Az „alexandrinus” egy irodalmi kifejezés, amely a verselés egyik formáját jelöli. Ez a versforma tizenkét szótagos sorokból áll, és gyakran alkalmaznak benne jambikus metrumot. Az alexandrinus különösen népszerű volt a francia klasszicista költészetben.
Eredet (etimológia)
Az „alexandrinus” szó eredete az ókori görög és római irodalomhoz nyúlik vissza. A kifejezés valószínűleg Alexandria városának nevét viseli, amely az ókorban a tudomány és irodalom központja volt. Innen terjedt el Európában és vált különösen népszerűvé Franciaországban.
Kategória (szakterület, témakör)
Az „alexandrinus” kifejezés az irodalomtudomány és a verselés szakterületéhez tartozik. A témakörbe tartozik még a költészettan, metrika és ritmika is.
Részletesebb magyarázat
Az alexandrinus versforma jellemzője, hogy minden sora tizenkét szótagból áll, amelyek két részre oszlanak: egy hat szótagos első félre (hemisztich) és egy hat szótagos második félre. A két fél között általában cezúra található, ami szünetet jelöl. Az alexandrinus gyakran jambikus metrumot követ, ahol a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakoznak.
A francia klasszicista irodalomban az alexandrinus volt az uralkodó versforma. Költők mint Pierre Corneille és Jean Racine gyakran használták műveikben. Az angol irodalomban is találkozhatunk vele, bár kevésbé elterjedt formában.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
– Tizenkét szótagos sor
– Jambikus hexameter
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
– Szabadvers
– Rövidvers
Példamondatok
– A francia klasszicista költők gyakran választották az alexandrinust műveik alapjaként.
– Az alexandrinus szerkezete követi a jambikus metrum szabályait.
– Az angol költészetben ritkábban találkozunk az alexandrinussal.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Az „alexandrinus” elsősorban szakmai használatban fordul elő, főként irodalomtudományi kontextusban. Költők, irodalomtörténészek és filológusok alkalmazzák ezt a kifejezést műelemzések során.
Kapcsolódó szavak
– Metrum
– Verselés
– Hexameter
– Cezúra
– Hemisztich