Mit jelent az abszolúció?

Rövid magyarázat (definíció)

Az abszolúció szó jelentése megbocsátás, feloldozás. Leggyakrabban vallási kontextusban használják, ahol a bűnök alóli feloldozást jelenti, de általános értelemben is utalhat valaki vétkeinek vagy hibáinak elengedésére.

Eredet (etimológia)

Az abszolúció szó a latin „absolutio” szóból származik, amely az „absolvere” igéből ered. Az „absolvere” jelentése: feloldani, megszabadítani. Ez a szóösszetétel az „ab-” (el) és „solvere” (megoldani) elemekből áll össze. Az abszolúció tehát eredetileg azt jelentette, hogy valamit vagy valakit eloldani a kötelékeitől.

Kategória (szakterület, témakör)

Teológia, liturgia; régies jogi szóhasználat.

Részletesebb magyarázat

Egyházi értelemben feloldozás, különösen a bűnbánat szentségében. A katolikus gyakorlatban a pap a megfelelő szentségi feltételek mellett ad feloldozást. Régi jogi szövegekben vád alóli felmentést is jelenthet. A megbocsátás általános lelki folyamata nem minden esetben azonos ezzel a vallási szakkifejezéssel.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

Feloldozás; régi jogi használatban felmentés. A kegyelem nem azonos a felmentéssel.

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

Egyházi értelemben nincs egyetlen pontos antonímája; jogi felmentés ellentéte az elmarasztalás lehet.

Példamondatok

  • A pap megadta az abszolúciót.
  • A liturgikus könyv tartalmazza az abszolúció formuláját.
  • A régi jogi szövegben az abszolúció felmentést jelent.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

Egyházi szertartások leírása, teológiai és jogtörténeti szövegek.

Kapcsolódó szavak