Rövid magyarázat (definíció)

Az „alleluja” szó egy örömteli és ünnepélyes kifejezés, amelyet elsősorban vallási kontextusban használnak. Eredetileg a zsidó és keresztény liturgiában fordul elő, ahol az istentiszteletek és imádságok során gyakran elhangzik. Az „alleluja” jelentése: „Dicsérjétek az Urat!”

Eredet (etimológia)

Az „alleluja” szó etimológiája a héber „הללו יה” (halelu Yah) kifejezésből származik, ami annyit tesz: „Dicsérjétek Jahvét!” A héber nyelvből került át a görög „ἀλληλούϊα” (allēlouia) formába, majd innen a latinba és végül más európai nyelvekbe is.

Kategória (szakterület, témakör)

Az „alleluja” szó elsősorban a vallás és teológia területéhez tartozik. Liturgikus kifejezésként használják mind a zsidó, mind a keresztény hagyományokban.

Részletesebb magyarázat

Az „alleluja” különleges helyet foglal el a vallási szókincsben. A keresztény liturgiában különösen fontos szerepet tölt be, mivel az öröm és hála kifejezésére szolgál. Az év különböző időszakaiban különböző módon használják: például a húsvéti időszakban gyakrabban fordul elő, míg a nagyböjt idején ritkábban vagy egyáltalán nem hangzik el.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Dicsőség
• Hála
• Áldás
• Ünneplés

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Káromlás
• Panasz
• Bánat
• Szomorúság

Példamondatok

• „A hívők alleluját énekeltek az ünnepi misén.”
• „A templomban felcsendült az alleluja, amikor belépett.”
• „Az alleluja hangjai betöltötték az egész teret.”

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

Az „alleluja” leggyakrabban vallási kontextusban fordul elő. Liturgikus énekekben és imákban használják, de néha köznyelvben is találkozhatunk vele, amikor valaki örömét vagy háláját fejezi ki.

Kapcsolódó szavak

• Doxológia
• Zsoltár
• Ima
• Mise
• Liturgyia