Az amictus jelentése és szerepe az egyházi ruházatban

Rövid magyarázat

Az „amictus” latin eredetű szó, amely a katolikus egyházi öltözet egyik darabját jelöli. Az amictus egy fehér vászonból készült kendő, amelyet a pap a vállára és a nyakára helyez, mielőtt felveszi az albát.

Eredet

Az „amictus” szó a latin „amicire” igéből származik, amelynek jelentése „befedni”, „betakarni”. Az ókori Rómában és a középkorban is használták ezt a kifejezést különféle ruhadarabok leírására, amelyek befedték vagy védték a testet.

Kategória

Az amictus az egyházi liturgikus ruházat kategóriájába tartozik. Ez a különleges öltözet része annak a hagyománynak, amelyet a katolikus papság követ az istentiszteleteken és más vallási ceremóniákon.

Részletesebb magyarázat

Az amictus, magyarosan amiktus, az alba alatt viselt liturgikus vállkendő. A nyak és a váll környékét fedi; hagyományos felöltésekor röviden a fejre is helyezik. Gyakorlati és szimbolikus szerepe is van. Nem azonos az oltárt borító terítővel.

Szinonimák

Amiktus, liturgikus vállkendő, humerale.

Ellentétes jelentésű szavak

Nincs bevett antonimája. A világi ruha nem egy konkrét ruhadarab ellentéte.

Példamondatok

  • A pap gondosan elhelyezte az amictust a vállán, mielőtt felvette volna az albát.
  • Az amictus tisztasága és egyszerűsége kiemelte az ünnepi mise méltóságát.
  • A régi templomi raktárban számos antik amictust találtak, amelyek évszázadok óta érintetlenek voltak.

Használati területek

Liturgikus, egyháztörténeti és művészettörténeti szakszövegekben használatos.

Kapcsolódó szavak

  • alba: hosszú fehér liturgikus ruha
  • stóla: papi vállszalag
  • kazula: miseruha
  • manipulus: a hagyományos liturgiában viselt karszalag