Rövid magyarázat (definíció)
Tökéletes, kifogástalan vagy teljesen megfelelő; nyelvtani összetételekben befejezett múltra is utalhat.
Eredet (etimológia)
Latin perfectus („befejezett, tökéletes”), a perficere („véghezvisz”) igéből, különösen német közvetítéssel.
Kategória (szakterület, témakör)
Köznyelv, nyelvtan.
Részletesebb magyarázat
A „perfektül beszél” magas szintű nyelvtudást jelent, nem mindig szó szerinti hibátlanságot. A német Perfekt viszont meghatározott összetett múlt idő neve. A hétköznapi értékelést és a nyelvtani terminust ezért külön kell kezelni. Magyar semleges szövegben a kitűnő vagy kifogástalan gyakran természetesebb.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Tökéletes, kifogástalan, kiváló.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Tökéletlen, hibás, hiányos.
Példamondatok
- Perfekt megoldást adott a feladatra.
- Perfektül beszélt németül.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Laza értékelésben és idegen nyelvek nyelvtani megnevezéseiben.
Kapcsolódó szavak
Perfekció, perfektum, perfectus, befejezett.
