Rövid magyarázat (definíció)
A perszóna személyt jelentő latin eredetű szó; köznyelvben többnyire nőre mondott rosszalló megnevezés, Jung lélektanában pedig társas szereparc.
Eredet (etimológia)
A latin persona („színészálarc, szerep, személy”) átvétele. A latin szó távolabbi eredete bizonytalan.
Kategória (szakterület, témakör)
Köznyelv, történeti nyelvhasználat, analitikus pszichológia.
Részletesebb magyarázat
Régebben általánosan személyt is jelentett. Mai köznyelvi használata rendszerint lekicsinylő vagy sértő, ezért nem semleges megjelölés. Jung elméletében a perszóna az a külvilág felé mutatott arc, amellyel az ember társadalmi szerepeihez alkalmazkodik. Ebben a szakmai értelemben a szóhoz nem kapcsolódik szükségképpen rosszallás.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Régiesen: személy; rosszallóan: némber. Jungnál: szereparc, társas álarc.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Nincs valamennyi jelentésre érvényes antonimája.
Példamondatok
- A regény szereplője sértően perszónának nevezi a szomszédasszonyát.
- Jung szerint a perszóna segíti a társadalmi szerepekhez való alkalmazkodást.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Irodalmi párbeszédekben, régi szövegekben és Jung pszichológiájának ismertetésében fordul elő.
Kapcsolódó szavak
Persona non grata, perszonális, perszonalitás, szerep.
