Rövid magyarázat (definíció)
Teljes körű felhatalmazás valamely ügy intézésére vagy más személy képviseletére; ritka, régies szakkifejezés.
Eredet (etimológia)
A középkori latin plenipotentia („teljhatalom”) szóból; elemei plenus („teljes”) és potentia („hatalom”).
Kategória (szakterület, témakör)
Jogtörténet, diplomáciatörténet, régi hivatali nyelv.
Részletesebb magyarázat
A plenipotencia az adott ügyben biztosított széles képviseleti vagy döntési jogot jelöli. A teljesség az átadott megbízás körére vonatkozik, nem szükségképpen mindenre kiterjedő, korlátlan uralomra. Régi iratok értelmezésekor a meghatalmazás tartalmát és terjedelmét külön meg kell vizsgálni. Mai szövegben többnyire a teljes felhatalmazás világosabb.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Teljhatalmú meghatalmazás, teljes felhatalmazás.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Korlátozott felhatalmazás; ez körülíró szembeállítás.
Példamondatok
- A követ plenipotenciát kapott a tárgyalások lefolytatására.
- Az okirat részletezte a plenipotencia terjedelmét.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Régi diplomáciai iratokban, jogtörténeti és hivataltörténeti leírásokban.
Kapcsolódó szavak
Plenipotenciárius, meghatalmazás, képviselet, teljhatalom.
