Rövid magyarázat (definíció)
Vallási tanító vagy erkölcsi buzdító beszéd; átvitt értelemben hosszadalmas, kioktató beszéd.
Eredet (etimológia)
A latin praedicatio („hirdetés, szónoklat”) szóból, a praedicare („nyilvánosan hirdet”) igéből.
Kategória (szakterület, témakör)
Vallás, retorika, köznyelv.
Részletesebb magyarázat
Egyházi környezetben a prédikáció a hit tanításait magyarázza, gyakran szentírási részletből kiindulva. Célja a hallgatók megszólítása, tanítása és buzdítása. Felekezetenként eltérhet helye és formája. Átvitt, többnyire rosszalló használatban olyan intelmeket jelent, amelyeket a hallgató túl hosszúnak vagy fölényesen kioktatónak érez. A két jelentést a beszédhelyzet különíti el.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Szentbeszéd, igehirdetés; átvitt értelemben kioktatás, papolás.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Nincs közvetlen antonimája.
Példamondatok
- A prédikáció a megbocsátásról szólt.
- A fiú hosszú prédikációt kapott a késés miatt.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Egyházi beszédekről szólva és a köznyelvben rosszalló minősítésként.
Kapcsolódó szavak
Prédikál, prédikátor, homília, igehirdetés.
