vagabundus: Csavargó, kóborló ember; régies, gyakran rosszalló megnevezés.
A szó eredete
A latin vagabundus, vagyis bolyongó, kóborló melléknévből.
Kategória
Főnévként használt szó; régies, irodalmi.
Részletes magyarázat
A vagabundus rendszeres lakhelyhez vagy elfoglaltsághoz nem kötődő vándorló alakot jelöl. Régi iratokban társadalmi minősítésként is szerepelhet. Hangulata a szövegtől függ: lehet elítélő, de irodalomban szabadon kóborló, kalandvágyó figurát is felidézhet.
Szinonimák
Csavargó, kóborló, vándor, vagabund.
Antonimák
Megállapodott ember – csak fogalmi szembeállításként.
Példamondatok
- A regény vagabundusa városról városra járt.
- A jegyzőkönyv vagabundusként említi az idegent.
- A költő rokonszenvvel ábrázolta a vagabundust.
Használati területek
Irodalom, történeti szövegek, társadalomtörténet.
Kapcsolódó szavak
- bohém
- nomád
- peregrinus
