vazallus: Hűbéres: a hűbérúrnak hűséggel és szolgálattal tartozó személy; átvitt értelemben erősen alárendelt követő.
A szó eredete
A középkori latin vassallus szóból, távolabbi kelta eredettel.
Kategória
Főnév; történelem, publicisztika.
Részletes magyarázat
A vazallus és hűbérura viszonyát kölcsönös jogok és kötelezettségek szabályozták, amelyek koronként és vidékenként eltértek. A vazallus nem egyszerűen jobbágyot jelent. Mai politikai használata többnyire rosszalló, és egy szereplő önállótlanságát hangsúlyozza.
Szinonimák
Hűbéres; átvitt értelemben kiszolgáló, alárendelt követő.
Antonimák
Hűbérúr – a történeti viszony másik szereplőjeként.
Példamondatok
- A vazallus hűséget esküdött urának.
- A király vazallusait hadba hívta.
- A publicista vazallusnak nevezte az önállótlan vezetőt.
Használati területek
Középkortörténet, politikatörténet, publicisztika.
