Rövid magyarázat (definíció)

Az „ablaut” kifejezés a nyelvészetben használatos, és olyan magánhangzó-váltakozást jelöl, amely a szavak különböző alakjaiban vagy formáiban jelentkezik, gyakran a múlt idő vagy más igealakok képzésénél. Az ablaut a germán nyelvekben különösen jellemző, de más indoeurópai nyelvekben is megtalálható.

Eredet (etimológia)

Az „ablaut” szó német eredetű, az „ab-” előtag és a „Laut” (hang) szavak összetételéből származik. Az „ab-” előtag jelentése „le-” vagy „el-„, míg a „Laut” hangot jelent. A kifejezést Jakob Grimm, híres német nyelvész vezette be az 1800-as évek elején, hogy leírja ezt a specifikus fonológiai jelenséget.

Kategória (szakterület, témakör)

Az ablaut kifejezés elsősorban a történeti és összehasonlító nyelvészet területén használatos. Fontos szerepet játszik az indoeurópai nyelvek fejlődésének tanulmányozásában és ezek közötti kapcsolatok megértésében.

Részletesebb magyarázat

Az ablaut jelensége az indoeurópai nyelvekben egyfajta rendszeres magánhangzó-váltakozás, amely különböző grammatikai funkciókat szolgálhat. Például az angolban az igealakok változására jó példa:

• sing (énekel) – sang (énekelt) – sung (énekelt)
• drink (iszik) – drank (ivott) – drunk (ittas)

Ezekben az esetekben a tőmorféma magánhangzója változik meg, jelezve az ige különböző idejű vagy aspektusú formáit.

Az ablaut nem csak igék esetében fordul elő. A főnevek és melléknevek bizonyos alakjai is mutathatnak ilyen váltakozást. Például:

• foot (láb) – feet (lábak)
• goose (liba) – geese (libák)

A germán nyelveken kívül más indoeurópai nyelvekben is találkozhatunk hasonló jelenségekkel. Például a latinban:

• fero (hozok) – tuli (hoztam) – latum (hozott)

Az ablaut rendszerét általában három fő fokozatra osztják: teljes fokozat, csökkentett fokozat és null fokozat. Ezek közül mindegyik különböző fonológiai környezetekhez kapcsolódik.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Magánhangzó-váltakozás
• Hangváltás
• Vokalizmus-váltakozás

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Konzisztens hangalak
• Változatlan tőmorféma

Példamondatok

• A sing-sang-sung igealakok jó példái az angol nyelv ablaut jelenségének.
• A foot-feet páros mutatja, hogy nem csak igék esetében fordul elő ablaut.
• A latin fero-tuli-latum sorozat szintén egy példa az indoeurópai nyelvek ablaut rendszerére.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

Az ablaut kifejezés leginkább szakmai körökben használatos, különösen történeti nyelvészek és összehasonlító nyelvészek között. Köznyelvi használata ritkább, bár egyes oktatási anyagokban és nyelvtanórákon találkozhatunk vele.

Kapcsolódó szavak

• Morféma
• Tőmorféma
• Fonológia
• Igeidők
• Nyelvtörténet