Rövid magyarázat (definíció)
Az abszolúció szó jelentése megbocsátás, feloldozás. Leggyakrabban vallási kontextusban használják, ahol a bűnök alóli feloldozást jelenti, de általános értelemben is utalhat valaki vétkeinek vagy hibáinak elengedésére.
Eredet (etimológia)
Az abszolúció szó a latin „absolutio” szóból származik, amely az „absolvere” igéből ered. Az „absolvere” jelentése: feloldani, megszabadítani. Ez a szóösszetétel az „ab-” (el) és „solvere” (megoldani) elemekből áll össze. Az abszolúció tehát eredetileg azt jelentette, hogy valamit vagy valakit eloldani a kötelékeitől.
Kategória (szakterület, témakör)
Teológia, liturgia; régies jogi szóhasználat.
Részletesebb magyarázat
Egyházi értelemben feloldozás, különösen a bűnbánat szentségében. A katolikus gyakorlatban a pap a megfelelő szentségi feltételek mellett ad feloldozást. Régi jogi szövegekben vád alóli felmentést is jelenthet. A megbocsátás általános lelki folyamata nem minden esetben azonos ezzel a vallási szakkifejezéssel.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Feloldozás; régi jogi használatban felmentés. A kegyelem nem azonos a felmentéssel.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Egyházi értelemben nincs egyetlen pontos antonímája; jogi felmentés ellentéte az elmarasztalás lehet.
Példamondatok
- A pap megadta az abszolúciót.
- A liturgikus könyv tartalmazza az abszolúció formuláját.
- A régi jogi szövegben az abszolúció felmentést jelent.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Egyházi szertartások leírása, teológiai és jogtörténeti szövegek.
Kapcsolódó szavak
- bűnbocsánat
- feloldozás
- bűnbánat
- gyónás
- penitencia
- abszolvál