Rövid magyarázat (definíció)
Az arkatúra egy építészeti kifejezés, amely íves szerkezetek sorozatát jelenti, általában oszlopokkal vagy pillérekkel alátámasztva. Ezek az ívek egymás mellett helyezkednek el, és gyakran megtalálhatók templomok, kolostorok, illetve más történelmi épületek homlokzatán vagy belső tereiben.
Eredet (etimológia)
Az arkatúra szó a latin „arcus” szóból származik, ami ívet jelent. Az olasz nyelvben „arcatura” formában használatos, és innen került át a magyar nyelvbe is. Az etimológiai gyökerek az ókori Rómába nyúlnak vissza, ahol az íves szerkezetek elterjedtek voltak.
Kategória (szakterület, témakör)
Az arkatúra az építészet szakterületéhez tartozik. Különösen a műemlékvédelem és a történeti építészet foglalkozik alaposan ezzel a fogalommal. Emellett a művészettörténet is gyakran elemzi az arkatúrák esztétikai és funkcionális szerepét.
Részletesebb magyarázat
Az arkatúra nem csupán dekoratív eleme az épületeknek, hanem szerkezeti funkcióval is bírhat. Az ívek teherhordó szerepet töltenek be, mivel egyenletesen osztják el a rájuk nehezedő súlyt az alátámasztó oszlopokra vagy pillérekre. Ez különösen hasznos volt a középkori építészetben, ahol nagyobb terek lefedésére volt szükség anélkül, hogy masszív falakra lenne szükség.
A román stílusban az arkatúrák gyakran vastagabbak és egyszerűbb díszítésűek voltak, míg a gótikus stílusban karcsúbbak és gazdagabban díszítettek lettek. Az arkatúrák nem csak külső homlokzatokon jelenhetnek meg; belső terekben is gyakoriak, például kolostorok kerengőiben vagy templomok hajójában.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
– Ívsor
– Boltívsor
– Oszlopsor
– Galéria
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
– Falazat
– Tömör fal
Példamondatok
– A templom főhomlokzatát gyönyörű arkatúra díszíti.
– A kolostor kerengőjében található arkatúra különleges atmoszférát teremt.
– Az építész gondosan megtervezte az új épület arkatúráját.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Az arkatúra kifejezést leggyakrabban szakmai körökben használják, különösen építészek, műemlékvédők és művészettörténészek körében. A köznyelvben ritkábban fordul elő, de bizonyos kontextusokban – például turisztikai leírásokban – találkozhatunk vele.
Kapcsolódó szavak
– Oszlop
– Pillér
– Ív
– Homlokzat
– Kerengő
– Templom