Rövid magyarázat (definíció)

Az „asszonánc” szó a költészetben és az irodalomban használt kifejezés, amely olyan rímelési formát jelöl, ahol a szavak végén található magánhangzók megegyeznek, de a mássalhangzók különböznek. Ez a típusú rímelés gyakran előfordul a versekben és prózai szövegekben, hogy ritmust és zenei hatást keltsen.

Eredet (etimológia)

Az „asszonánc” szó a francia „assonance” kifejezésből származik, amely maga is a latin „assonare” igéből ered. Az „assonare” jelentése: „összhangban lenni”, amely az „ad-” (hozzá) és „sonare” (hangzani) szavak összetételéből áll. A fogalom tehát már az ókori latin nyelvben is létezett, és az idők során került át más nyelvekbe, így a magyarba is.

Kategória (szakterület, témakör)

Az asszonánc elsősorban az irodalom és költészet területéhez tartozik. Ezen belül is leginkább a versírásban és ritmikai elemzések során használják. Az asszonánc egy speciális rímforma, amelyet stilisztikai eszközként alkalmaznak.

Részletesebb magyarázat

Az asszonánc olyan rímelési forma, ahol két vagy több szó végén található magánhangzók megegyeznek, de az azt követő mássalhangzók különböznek. Például: „szó” és „jó”. Ez a rímelési technika finomabb hatást kelt, mint a teljes rímek, mivel nem annyira feltűnő, de mégis zenei ritmust ad a szövegnek.

Az asszonánc különösen népszerű volt a középkori spanyol és francia költészetben. A modern költők is gyakran alkalmazzák ezt a technikát, hogy elkerüljék a túlzottan erőteljes vagy kiszámítható rímszerkezeteket.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

– Félrím
– Hangrím
– Részleges rím

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

– Teljes rím
– Tiszta rím
– Párhuzamos rím

Példamondatok

• A költő művében gyakran használ asszonáncot, hogy finomabb ritmust érjen el.
• A versben található asszonáncok lágyabb hangzásúvá teszik a sorokat.
• A spanyol balladákban gyakori az asszonáncos rímelés.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

Az asszonáncot leginkább szakmai környezetben használják, különösen irodalmi elemzések során. Irodalmárok, költők és nyelvészek gyakran hivatkoznak rá munkáikban és tanulmányaikban. Köznyelvi használata ritkább, de előfordulhat oktatási kontextusban vagy kulturális beszélgetések során.

Kapcsolódó szavak

– Rím
– Vers
– Költészet
– Stílus
– Ritmus