Rövid magyarázat (definíció)

Az asszonancia egy költészeti és irodalmi fogalom, amely a szavak közötti hangzásbeli hasonlóságot jelenti. Konkrétan azonos vagy hasonló magánhangzókat tartalmazó szavak ismétlődését értjük alatta, míg a mássalhangzók különbözőek maradnak.

Eredet (etimológia)

Az „asszonancia” szó a latin „assonare” igéből származik, amely azt jelenti, hogy „összecseng”. A latin igét az „ad-” előtag és a „sonare” ige alkotja, ami annyit tesz: „hangzik”. Az asszonancia tehát eredetileg a hangok összecsengésére utal.

Kategória (szakterület, témakör)

Az asszonancia elsősorban az irodalom és a költészet területéhez tartozik. Gyakran alkalmazzák verselésben és prózában is, hogy ritmust és zenei hatást érjenek el.

Részletesebb magyarázat

Az asszonancia egyik legfontosabb jellemzője, hogy a szavakban található magánhangzók hasonlóak vagy azonosak, míg a mássalhangzók eltérőek lehetnek. Ez a technika különösen hatékony lehet a verselésben, mert kellemes hangzású ritmust teremt. Például egy verssorban az „édes-ég” szavak közötti asszonanciát figyelhetjük meg.

Az asszonanciát gyakran használják együtt más költői eszközökkel, mint például az alliterációval vagy a rímeléssel. Az alliterációval ellentétben azonban nem feltétlenül kell ugyanazoknak a mássalhangzóknak ismétlődnie.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Hangzásbeli hasonlóság
• Vokalikus rím
• Összecsengés

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Konzonancia (mássalhangzó-hasonlóság)
• Disszonancia (hangzásbeli diszharmónia)

Példamondatok

• A költő mesterien használta az asszonanciát, hogy fokozza verseinek zenei hatását.
• A sorok közötti asszonancia egyedi ritmust adott a műnek.
• A zenében is találkozhatunk az asszonanciával, bár ott inkább harmóniának nevezik.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

Az asszonanciát leginkább az irodalomban és költészetben alkalmazzák. Emellett azonban találkozhatunk vele dalszövegekben is, ahol ugyancsak fontos szerepe van a hangzásbeli harmóniának. Ritkábban ugyan, de előfordulhat hétköznapi beszédben is, amikor valaki tudatosan játszik a nyelv hangjaival.

Kapcsolódó szavak

• Alliteráció
• Rím
• Költészet
• Zeneiség
• Verselés