Rövid magyarázat (definíció)

Az ataraxia szó az elme és a lélek nyugalmát, zavartalanságát jelenti. Eredetileg az ókori görög filozófiában használták, ahol az emberi boldogság és a lelki béke egyik legfontosabb céljaként tekintettek rá.

Eredet (etimológia)

Az ataraxia kifejezés a görög „ἀταραξία” (ataraxia) szóból származik, amely az „ἀ-” (a-, jelentése: nem) és a „ταραχή” (tarachē, jelentése: zavar, nyugtalanság) elemekből áll össze. Tehát az ataraxia szó szerinti jelentése: zavartalanság, nyugalom.

Kategória (szakterület, témakör)

Az ataraxia fogalma elsősorban a filozófia területén található meg, különösen az ókori görög filozófiai iskolákban, mint például a sztoicizmus és az epikureizmus. Azonban pszichológiai és spirituális kontextusokban is gyakran előfordul.

Részletesebb magyarázat

Az ataraxia fogalma az ókori görög filozófusok számára központi jelentőséggel bírt. Az epikureisták szerint az ataraxia elérése az élet legfőbb célja, ami a fájdalom és a szenvedés hiányával egyenértékű. A sztoikusok számára pedig az ataraxia azt jelenti, hogy belső nyugalmat érünk el azáltal, hogy elfogadjuk a világ rendjét és nem engedjük meg magunknak, hogy külső események befolyásolják lelki békénket.

A modern pszichológiában az ataraxiát gyakran összefüggésbe hozzák a mentális egészséggel és a stresszkezeléssel. Az emberek különböző technikákat alkalmaznak – mint például a meditáció vagy a mindfulness – annak érdekében, hogy elérjék ezt az állapotot.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Belső béke
• Nyugalom
• Lelki egyensúly
• Zavartalanság
• Mentalis stabilitás

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Nyugtalanság
• Szorongás
• Zavarodottság
• Stressz
• Aggodalom

Példamondatok

• A meditáció segített neki elérni az ataraxia állapotát.
• A sztoikus filozófia követése révén megtanultam fenntartani lelki békémet még nehéz helyzetekben is.
• A modern élet stresszei ellenére sokan keresik az ataraxiát különböző relaxációs technikákkal.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

Az ataraxia kifejezés elsődlegesen filozófiai és pszichológiai kontextusban használatos. Filozófiai írásokban gyakran találkozhatunk vele, különösen akkor, ha olyan témakörökről van szó, mint a lelki béke vagy az emberi boldogság. A modern pszichológiában is előfordulhat ez a kifejezés, különösen akkor, amikor stresszkezelési technikákról vagy mentális egészségről beszélünk.

Kapcsolódó szavak

• Meditáció
• Mindfulness
• Epikureizmus
• Sztoicizmus
• Lelki béke