Rövid magyarázat (definíció)
Az oratórius jelentése: szónoki, ékesszóló; ünnepélyes beszédmódra jellemző.
Eredet (etimológia)
A latin oratorius jelentése „szónoki”; az orator, vagyis „szónok” szó származéka.
Kategória (szakterület, témakör)
Retorika, irodalom, stilisztika.
Részletesebb magyarázat
Régies, választékos melléknév. Olyan előadásmódot jellemez, amely tudatosan hat a hallgatóságra: jól felépített mondatokat, hangsúlyos fordulatokat és érzelmi nyomatékot alkalmaz. Elismerően is használható, de túlzott ünnepélyességet is sugallhat. Nem az oratórium nevű zenemű egyszerű jelzője.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Szónoki, ékesszóló, retorikus.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Szövegkörnyezettől függően: tárgyilagos, keresetlen, szikár.
Példamondatok
- A megemlékezésen oratórius stílusban szólalt meg.
- A kritikus túlzottan oratóriusnak találta a regény záróbeszédét.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Főként régebbi irodalmi kritikákban, beszédelemzésekben és művelődéstörténeti szövegekben fordul elő.
Kapcsolódó szavak
Orátor, retorika, szónoklat, ékesszólás.
