Rövid magyarázat (definíció)
Az ornátus jelentése: díszes, ünnepi öltözet; különösen egyházi szertartási viselet.
Eredet (etimológia)
A latin ornatus „díszítés, felszerelés, öltözet” szóból, az ornare „díszít” ige családjából.
Kategória (szakterület, témakör)
Egyházi nyelv, viselettörténet, köznyelv.
Részletesebb magyarázat
Az ornátus gyakran a liturgikus öltözet egészét jelenti, de ünnepélyes, díszes világi viseletre is alkalmazható. A „teljes ornátusban” fordulat azt hangsúlyozza, hogy valaki minden ünnepi kelléket magára öltött; lehet emelkedett vagy enyhén tréfás hangulatú. Nem egyetlen meghatározott ruhadarab neve minden használatban.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Díszöltözet, ünnepi viselet, szertartási öltözet.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Hétköznapi öltözet; a használati helyzet szerinti ellenpont.
Példamondatok
- A püspök ünnepi ornátusban lépett a templomba.
- A felvonulók teljes ornátusban vonultak végig az utcán.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Egyházi szövegekben, történeti leírásokban és választékos vagy tréfás köznyelvben.
Kapcsolódó szavak
Liturgikus ruha, díszöltözet, miseruha, ornamentum.
