Rövid magyarázat (definíció)
Az otofon régi hallássegítő eszköz, például a hangot összegyűjtő és a fülhöz vezető hallócső vagy hallótölcsér.
Eredet (etimológia)
A görög ousz, ótosz „fül” és phóné „hang” elemekből alkotott szó.
Kategória (szakterület, témakör)
Orvostörténet, audiológia, eszköztörténet.
Részletesebb magyarázat
A hagyományos otofon mechanikai úton irányította a hangot a hallójárat felé. Nem feltétlenül elektromos készüléket jelentett, ezért egy régi leírásban nem célszerű automatikusan modern hallókészüléknek elképzelni. Nem azonos az otoszkóppal sem: az otofon a hallást segíti, az otoszkóp a fül megtekintésére szolgál.
Szinonimák (rokon értelmű szavak)
Hallócső, hallótölcsér; tágabban hallássegítő eszköz.
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)
Nincs szótári antonimája.
Példamondatok
- A múzeum régi otofont állított ki.
- A hallótölcsérként működő otofont a fülhöz tartották.
Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)
Orvostörténeti gyűjteményekben és régi műszaki leírásokban.
Kapcsolódó szavak
Hallókészülék, hallás, audiológia, otoszkóp.
