Rövid magyarázat (definíció)

Az afónia olyan állapot, amelyben az egyén teljesen elveszíti a beszédhangját. Ez azt jelenti, hogy a beteg nem képes hangot kibocsátani, bár suttogni még tud.

Eredet (etimológia)

Az „afónia” szó a görög „a-” előtagból származik, ami tagadást jelent, és a „phōnē” szóból, ami hangot jelent. Tehát az afónia szó szerint „hang nélküliség”-et jelent.

Kategória (szakterület, témakör)

Az afónia orvosi szakkifejezés, amely leginkább a foniátria és otorinolaringológia területéhez tartozik. Ezek az orvostudomány ágai foglalkoznak a hangképzési zavarokkal és azok kezelésével.

Részletesebb magyarázat

Az afónia különféle okok miatt alakulhat ki, beleértve a gége sérüléseit, idegrendszeri problémákat vagy pszichogén tényezőket. A leggyakoribb formája az akut laryngitis során fellépő afónia, amikor a gége gyulladása miatt a hangszalagok nem képesek megfelelően rezegni. Krónikus esetekben ez lehet következménye daganatoknak vagy neurológiai betegségeknek is.

Szinonimák (rokon értelmű szavak)

• Hangvesztés
• Hanghiány
• Hangképtelenség

Ellentétes jelentésű szavak (antonímák)

• Fonáció
• Hangadás
• Beszédképesség

Példamondatok

• A súlyos megfázás következtében teljes afóniában szenvedett.
• Az énekesnő hirtelen fellépő afóniája miatt le kellett mondani a koncertet.
• A pszichológiai trauma után hosszú időre afóniássá vált.

Használati területek (szakmai vagy köznyelvi használat)

Az afónia kifejezést elsősorban szakmai körökben használják, például orvosok és logopédusok. Köznyelvi használatban ritkábban fordul elő; ott inkább olyan kifejezéseket használnak, mint „elvesztette a hangját” vagy „nem tud beszélni”.

Kapcsolódó szavak

• Dysphonia: részleges hangvesztés vagy hangminőségromlás.
• Laryngitis: gégegyulladás.
• Aphasia: nyelvi képességek elvesztése agyi károsodás miatt.
• Paresis: részleges izomgyengeség vagy bénulás.