Mit jelent az objektiváció szó?

Rövid magyarázat

Az objektiváció olyan folyamatot vagy eredményt jelöl, amelynek során egy eredetileg belső, szubjektív, elvont vagy személyes tartalom külső, megragadható, tárgyiasult formát kap. Egyszerűbben fogalmazva: valami, ami addig csak gondolat, érzés, szándék vagy tudati tartalom volt, láthatóvá, kimondhatóvá, leírhatóvá vagy tárgyi alakban érzékelhetővé válik. Az objektiváció szó leggyakrabban a filozófia, a pszichológia, a szociológia és az esztétika nyelvében fordul elő.

Eredet

Az objektiváció szó idegen eredetű műveltségszó. Alapja a latin obiectum, illetve az ebből képzett újlatin és nemzetközi tudományos szókincsben használt objectivus, amely az „objektív”, vagyis „tárgyias, a megfigyelőtől független, tárgyra vonatkozó” jelentéskörhöz kapcsolódik. A magyarba közvetve, tudományos terminusként került be. A szó végén álló -ció képző a folyamatjellegre utal, vagyis arra, hogy itt nem pusztán egy állapotról, hanem egy létrehozó mozzanatról is szó van.

Etimológiai szempontból az objektiváció lényegében azt fejezi ki, hogy valami „objektummá”, azaz tárggyá, tárgyiasult formává válik. A szóalak rokon az objektivál, objektív és részben az objektivizmus szavakkal is, noha ezek jelentése nem minden esetben esik teljesen egybe.

Kategória

• Szakterület: filozófia, pszichológia, szociológia, esztétika, nyelvfilozófia
• Témakör: tárgyiasulás, külsővé válás, megjelenítés, tudati tartalmak kifejeződése
• Nyelvi besorolás: elvont főnév, tudományos-szaknyelvi kifejezés

Részletesebb magyarázat

Az objektiváció jelentése több rétegben érthető meg. A legáltalánosabb értelemben arról van szó, hogy egy szubjektív tartalom kilép a pusztán belső létezésből, és valamilyen külső formában jelenik meg. Ha valaki egy gondolatát leírja, akkor a gondolat objektivációja történik meg a szövegben. Ha egy művész érzéseit festményben fejezi ki, akkor azok az érzések a műalkotásban objektiválódnak. Ha egy közösség normákat, törvényeket, intézményeket hoz létre, akkor a közös akarat és értékrend társadalmi objektivációjáról beszélhetünk.

A filozófiában az objektiváció gyakran az emberi szellem, tudat vagy akarat külső világban való megjelenését jelenti. Ilyenkor a hangsúly azon van, hogy az ember nem csupán gondolkodik, hanem létre is hoz valamit: nyelvet, művet, eszmét, intézményt, szabályt vagy tárgyat. Ezekben a létrehozott formákban a belső tartalmak mintegy „testet öltenek”.

A pszichológiában az objektiváció arra is utalhat, hogy egy nehezen megfogalmazható belső élmény felismerhető és értelmezhető formát kap. Ilyen lehet például, amikor valaki rajzban, beszédben vagy viselkedésben fejezi ki a belső feszültségét. A terapeuta számára ezek az objektivált jelek segíthetnek a személy belső állapotának megértésében.

A szociológiában és a társadalomelméletben az objektiváció gyakran a társadalmi valóság megszilárdulását jelenti. Az emberek által létrehozott szokások, intézmények és szabályok idővel úgy jelennek meg, mintha tőlük független, „adott” valóságok volnának. E folyamat során a közösségi cselekvések eredményei objektivált alakot öltenek.

Fontos megjegyezni, hogy az objektiváció nem teljesen azonos a hétköznapi értelemben vett „tárgyiasítással”. A köznyelvben a tárgyiasítás sokszor negatív árnyalatú, főleg akkor, amikor embert puszta eszközként vagy testként kezelnek. Az objektiváció ezzel szemben tágabb és semlegesebb fogalom: bármely belső vagy szubjektív tartalom külső formába rendeződését jelölheti. Bizonyos összefüggésekben azonban a két fogalom közel kerülhet egymáshoz.

Szinonimák

Az objektiváció szó pontos helyettesítői mindig a szövegkörnyezettől függenek, de az alábbi rokon értelmű kifejezések gyakran kapcsolódnak hozzá:

• tárgyiasulás
• külsővé válás
• megtestesülés
• kifejeződés
• megjelenítés
• formába öntés
• objektiválódás

Ezek közül a tárgyiasulás áll a legközelebb a filozófiai jelentéshez, míg a megjelenítés és a kifejeződés inkább általánosabb, közérthetőbb szóhasználat.

Ellentétes jelentésű szavak

Az objektivációval ellentétes irányú fogalmak azok, amelyek a belső, szubjektív, nem külsővé tett létmódot hangsúlyozzák:

• szubjektiváció
• bensővé tétel
• elvonatkoztatás
• rejtettség
• kimondatlanság
• internalizáció bizonyos összefüggésekben

Az internalizáció különösen érdekes ellenpont, mert míg az objektiváció kifelé, külső formába visz valamit, az internalizáció befelé, a személyiség vagy tudat világába épít be külső tartalmakat.

Példamondatok

• A költő verse az érzelmek objektivációja, mert a személyes élményt nyelvi formába rendezi.
• A jogrendszer egy társadalom normáinak intézményes objektivációja.
• A gyermek rajza gyakran belső feszültségeinek objektivációjaként értelmezhető.
• A filozófus szerint a munka során az ember önmaga objektivációját hozza létre a világban.
• Az emlékmű a közösségi emlékezet objektivációja, mert maradandó alakot ad a múlt értelmezésének.

Használati területek

Az objektiváció elsősorban szaknyelvi szó, de megfelelő magyarázattal köznyelvi szövegben is használható. A legfontosabb alkalmazási területei a következők:

• Filozófia: a tudat, akarat, szellem vagy emberi tevékenység tárgyi megjelenése.
• Pszichológia: belső tartalmak viselkedésben, beszédben, alkotásban vagy szimbólumokban való megjelenése.
• Szociológia: társadalmi szabályok, intézmények és normák megszilárdult, külső formája.
• Esztétika: művészi élmények, érzések és eszmék műalkotásban történő kifejeződése.
• Nyelvészet és kommunikáció: gondolatok nyelvi alakba rendezése, kimondhatóvá tétele.
• Köznyelv: ritkábban fordul elő, de értelmiségi, elemző beszédhelyzetekben használják, főként „valaminek a kézzelfoghatóvá válása” értelemben.

Kapcsolódó szavak

• objektív
• objektum
• objektivál
• objektiválódik
• tárgyiasítás
• tárgyiasulás
• szubjektum
• szubjektivitás
• internalizáció
• externalizáció

Nyelvhasználati megjegyzés

Az objektiváció választékos, tudományos hangzású szó. Akkor érdemes használni, ha nem pusztán annyit akarunk mondani, hogy „valami megjelenik”, hanem azt is hangsúlyozni szeretnénk, hogy egy belső vagy elvont tartalom külső, viszonylag önálló formát nyer. Ha a szöveg egyszerűsítést kíván, helyette sokszor jobb a kifejeződés, a megtestesülés vagy a tárgyiasulás. Szakmai szövegben viszont az objektiváció pontosabb, mert benne van a fogalom elméleti háttere és folyamatszerűsége is.

Összességében az objektiváció olyan kulcsfogalom, amely segít megérteni, miként lesz a gondolatból szó, az érzésből alkotás, a személyes meggyőződésből szabály, vagy az emberi cselekvésből maradandó kulturális forma. Éppen ezért a szó egyszerre nyelvi, filozófiai és társadalomtudományi jelentőségű.